Nincs munkaerőhiány!


Számos cikk jelent meg az elmúlt hetekben a magyar sajtóban arról, hogy milyen komoly munkaerő-hiány van ma Magyarországon. Ezek pl.: a mohácsi vágóhíd (http://hvg.hu/kkv/20160805_ingyen_lakassal_sem_sikerult_munkaerot_csabitani_a_mohacsi_vagohidra), a CBA, COOP, Tesco is bajban van (http://24.hu/tag/munkaerohiany/), és az Index szerint egy autóipari beruházást is elbuktunk már emiatt (http://index.hu/gazdasag/2016/08/04/munkaerohiany_mar_egy_autoipari_beruhazast_is_elbuktunk_miatta/).

És bár számos olyan tényező van, amelynek köze van a jelenlegi helyzethez (több százezer magyar külföldre távozása, közmunka programok és egyéb alkalmi munkák miatt a kiszorult rétegek munkaerő-piaci beintegrálásának ellehetetlenedése stb.), mégis leginkább azt a magyar mentalitást vélhetjük felfedezni abban a kijelentésben, hogy „óriási munkaerő-hiány van”, hogy szeretünk panaszkodni, és külső tényezőknek tulajdonítani balsorsunkat, ahelyett, hogy megoldásokban gondolkodnánk, hogy miképp lehetne orvosolni egy-egy helyzetet.

Mi történt, mi történik ugyanis? 

Kicsit olyan ez, mint az olajkészletek. Már csak kevés olyan hely van (pl. a Közel-Kelet ilyen), ahol 25 dollár körüli költséggel termelhető ki a nyersolaj. Természetesen ezen felül rengeteg lehetőség van még (tengerek alatt, az oroszoknál, a szárazföldek alatt, a mélytengerek alatt vagy a sarkvidéken), ahol azonban a kitermelés költsége 40-50 dollár is lehet hordónként.

Tehát van olaj, csak többet kell érte fizetni, mert a korábbi árszinten már nem elérhető a kívánt mennyiség. És van munkaerő is, de a korábbi bérszinten már nem elérhető a kívánt létszám. 

Több olyan ügyfél-látogatásom volt az elmúlt hetekben, ahol elhangzott, hogy a kitűzött tervszámok elérésének jelenlegi akadálya a munkaerő-hiány. Egy Budapest környéki ügyfelünknél 50 fős létszámhiány mutatkozott 1 éven keresztül betanított dolgozói pozícióban, amit kölcsönző cégek bevonásával szerettek volna orvosolni. Sikertelenül. Ez a termelési létszám ¼-e. Ha ez a létszám meg lett volna, akkor az éves árbevétel nagyjából 1 milliárd Ft-tal lehetett volna több.

Egy másik, budapesti kkv partnerünknél 10 fős hiány mutatkozott betanított dolgozók terén, ezzel kb. 10%-kal vannak terv alatt, ami azt jelenti, hogy ha ez a létszám meg lett volna, akkor kb. félév alatt 125 MFt többlet bevételt realizálhattak volna. 10 fő hiánya fél éven keresztül 125 MFt bevétel-kiesést jelentett. 50 fő hiánya egy éven keresztül 1 milliárd Ft bevétel-kiesést jelentett. Egy betanított dolgozó egy éven keresztüli hiánya nagyjából tehát 20 millió Ft bevétel-kiesést jelent egy-egy vállalkozásnak.

Másként kell tehát gondolkodnunk a dolgozóink kapcsán – a dolgozóinkat valódi „befektetésként” kell kezelnünk, hiszen ha nem invesztálunk ide, ahogyan így van ez, ha nem invesztálunk pl. gyártó berendezésekbe, gépekbe, üzemcsarnokba vagy épp cafeteriaba, akkor veszteségeink lesznek. Ma ez ilyen konkrétan számszerűsíthető.

Durva lesz, amit mondok: lehet, hogy egy betanított dolgozó megszerzésébe, megtartásába is több százezer, vagy akár egy millió Ft-ot is invesztálni kell, ha azt akarjuk, hogy a termelésünk ne kerüljön veszélybe.

Van tehát többlet munkaerő, csak más költségekkel lehet elérni. És mivel ez egy piac, a kereslet-kínálat szabályai szerint működik, ha tetszik, ha nem.

Nagyon érdekes, de a magasabb költséggel megszerzett dolgozók esetében a fluktuáció is jóval alacsonyabb – talán jobban meg is becsülik őket, ha már egyszer invesztáltak beléjük. És természetesen ez a befektetés nem áll itt meg – a megtartásba is folyamatosan bele kell tennünk az energiát.

Ugyanis most már komoly erőfeszítéseket kell tenni abba, hogy egyrészt a bérezés versenyképessé váljon – félreértés ne essék, a betanított dolgozóknak ma már nem adhatunk minimálbért, mert finoman szólva „kinevetik” az ajánlatot. Br. 160 ezer Ft az alja az ajánlatoknak (területfüggően), de ez lehet akár br. 180 e Ft is, a nagyobb munkaerő-igényű régiókban (Győr, Szfvár, Budapest környéke).

Ez az egyik fontos invesztíció.

A másik pedig az, hogy invesztáljunk a marketingbe a munkaerő-piacon. Egy-egy cég forint-milliókat (micsoda? milliárdokat!!!) invesztál abba, hogy termékét népszerűsítse  a vásárlói körében.

Ez vár a vállalatokra is a munkaerő-piacon: népszerűsíteniük kell magukat, hogy ott legyenek a kínálatban. Hogy tudjanak róluk, hogy vonzónak találják őket az emberek, hogy akarjanak odamenni dolgozni hozzájuk. Ez bizony komoly invesztíciókat kíván meg a cégektől a munkaerő-piacon.

Írhattam volna egyből Employer Brandinget is, de összefüggéseiben talán ez sokkal jobban látható így, hogy nem valami úri huncutságról beszélünk. Egy szükséges, elengedhetetlen invesztícióról, ami nélkül nincs új munkaerő, ahogyan marketing nélkül nincs eladás.

Mi, HR-esek, fogjunk össze, és tegyük vonzóvá a magyarországi vállalkozásokat, hogy akarjanak ott dolgozni az emberek.

Tokár Péter

toborzási és employer branding szakértő, TESK Csoport

(A TESK a Magyar PR Szövetség tagja)



Az űrlap végleges elküldéséhez add meg a képen szereplő ellenőrző kódot!

×

Az űrlapot sikeresen elküldted. Köszönjük!
Nemsokára felvesszük veled a kapcsolatot.

×